2024. április 4., csütörtök
Jézus, tisztíts meg büszkeségtől, öntelenségtől. Dicsőség…
Üzenet Lucia Fatimájától a Szentháromság Szeretet Csoportjának egy imaösszeülésén Facebookon 2024. március 28-án
Testvérek, nővérek, az Úr mindenki előtt van, hajtsátok le a fejteteket, de nem fizikai értelemben, szemeitekkel nézzétek rá Oda a keresztre, és szívetekkel hajtsátok le a fejeteteket, ez a büszkeségetek, még sem tudjátok, mennyire büszke lehet az ember. Az ember nem ismeri magát, pontosan ebből a büszkeségből származik, amely minden embert benne hordozza, de harcolható vele imával és alázattal, szeretettel, hittekkel, mindent rosszat jóvá tehetni azoknak, akik semmit nem akarnak az Úr -tól. Tehát testvérek, tehát nővérek, próbáljatok megérteni, hogy a földön lévő ember az Úr kegyelme nélkül semmi, könnyen elcsábítja őt a hazugság, a gonoszság, a bűnök, a halálosak, sokan ebből vezetnek lelkéket örök halálba, és mindezt az ember nem látja, mert csak embert szemekkel néz, tekintétek tovább, különösen magatokat, ott találjátok minden válaszra.
Testvérek, nővérek, sok évet éltem ebben a világban, sokat tanultam róla, bár zárt voltam, körülvette a világ. Mennyi dologról nem tudtok semmit. Néhányt elmondok nektek, hogy bátorságot és erőt adjak nektek, ne csalódjatok meg ebben a világi, mesterséges világeben, mert mindazt, amit az Úr teremtett, nem károsítja sem lelkünket, sem testünk. De mindezt figyelmen kívül hagyják. A tudomány, a bölcsek túlhaladták a Szentlélek megvilágosításain, meggyőződve arról, hogy az Úr nem adta nekik ebből gondolataikat és bölcsességüket, az ember inkább gazdagodott hatalomban, elégedettségben, dicsőségen, az ember szereti a sikert, az embert szereti a hírnév, az ember követi a divatot, a perverziót, az Úr természetével szemben törvénysértve. Zárt kolostorban tanultam sokkal többet azoknál, akik utaznak a világon, felfedezni és gazdagodni.
Testvérek, nővérek, ma aki akar, fürödjön alázatban, vegyen egy kis edényt kezeit belemártani, töltse fel vízzel, közben dicsérje Jézust. Testvérek, nővérék, Jacintával és Franciscóval jó és rossz időkben is részt vettem, de mi együtt egy erő voltunk, magám mentem a mezőkre, sokat hiányoltam ÖNK társaságát, de ŐK nagyon kisgyermekek voltak, vártam, majd ÖNK szülei engedélyezték nekik, hogy jöjjenek velem. Örömünkre voltunk, végre együtt játszhatnánk, de leginkább együtt dolgozhattunk, mert nem volt könnyű, a veszélyek ott voltak, és gondoskodnom kellett ÖNKről, de ŐK jelenlétével erősebbnek éreztem magam, soha nem mondtam nekik ezt. Jacinta gyakran nagyon büszke volt, de ugyanakkor nagyon édes is lett, Francisco gyakran szilaj volt és nem hallgatott rám, de a szilajsága csak néhány másodpercig tartott, és mindig tudta megbocsátani, ez volt mi világunk. A kolostorban megtanultam, hogy van még sokkal komolyabb is az Jacinta és Francisco hibáinál, ott fedeztem fel, hogy másképp lett teremtve az ember, igazi szilajság mást jelentett, igaz büszkeség mást, s a valódi hibákat felfedezve tanultam imádkozni.
Imádzunk együtt most:
Jézus, tisztíts meg büszkeségtől, öntelenségtől. Dicsőség...
Aki felismeri magában e hibákat, merítse be kezeit a tálcába és mossa arcát. Aki hisz, hogy ezekben a hiányosságokban részesül, jöjjön ide egyedül.
Jézus, tisztíts meg büszkeségtől és szeretetem iránti közömbösségtől.
Aki elismeri magában e gyengeségeket, mossa arcát. Dicsőség...
Jézus, szabadíts meg rendetlenségtől és hamisságtól a szívemet.
Aki felismeri magában e rendezetlen pillanatokban gyakran élni, mossa arcát.
Jézus, szabadíts meg testies érzések és világi vágyak fogságából a szívemet.
Aki felismeri magában e kísértések pillanatait sokszor élni, mossa arcát. Dicsőség...
Jézus, gyógyíts meg szeretet hiányából és könyörület hiányából. Dicsőség...
Aki felismeri magában e gyógyulás szükségességét, mossa arcát.
Egy napon a kolostorban így szóltam minden nővéremhez: nővérek, tudom, hogy nem fogtok beleegyezni abba, hogy egymás lábát mossátok, ahogy az Úr is megtette az Apostolok lábaival, de részt vennétek arcot mosni, mint a hit és alázat jelképe felé az Úrhoz, sokan csatlakoztak, de néhány kinevett. De azok, akik csatlakoztak, ezt követően boldogok lettek, és mindegyikük jeleket kapott az Úrtól.
Fivérek, nővérek, aki hittel és alázattal tett e cselekedetet, rajta lesznek a jelek, lelked közelebb fog állni az Úrhoz, gondolataid sokkal inkább fordulnak majd az Úr felé, változásod függ titektől.
Fivérek, nővérek, emlékezzetek arra, hogy ember úgy gondolja magáról, hogy alázatos, de nem igazán, aki tudja, hogy alázatos. Kérjünk bocsánatot minden nap, mert mindig történnek hibák, szándékosan és véletlenül is. Az én életem folyamatosan volt az Úrtól kérés a megbocsátásért: reggel felkelve kértem megbocsátást, nappal folyamatosan kértek bocsánatot, este aludni mennek előtt ismét kértek bocsánatot. Azt a megbocsátást, amit az Úrtól kérek, soha nem lesz elégséges. Szűz Mária kívánja, hogy tisztára érkezzetek a mennyországba, hallgassátok tanácsait. Most nyissátok ki karokat felé az Úr, aki különleges áldást akar adni nektek, érezni fogjátok kezét felette.
Sokan közül titeket friss érzetet érznek arcukon. Fivérek, nővérek, el kell mennem. Örültem, hogy együtt imádkozhattunk veletek. Jacinta és Francisco mindig jelen voltak, s velünk imádkoztak. az Úr és Szűz Mária hamarosan engedélyezni fogja nekem visszatérni titek közé, de velem hoznok meglepetéseket. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek áldása legyen mindenkire.
Asszonyunk velem van és velük.